Marianna érettségi után, a szentendrei BÉPA üzemében tanulta ki a szakmát. Közben több fazekasmesternél is dolgozott, mert az épületkerámi mellett a népi kerámia is érdekelte. Én Sárospatakon kezdtem a helyi kerámia üzemben, majd Budapestre kerültem Várdeák Ildikó műhelyébe, ahol megismerkedtem a korszerű anyagok és technológiák használatával. Mariannal 1976-ban találkoztunk, azóta együtt élünk és dolgozunk. 1978-ban hoztuk létre első közös műhelyünket szüleim budapesti lakásában ( először az én szobám, azután a spájz, a konyha a nappali....,néha a fürdőszobában iszapoltuk az agyagot..., szüleim nagyszerű, toleráns Emberek voltak, örök hála és köszönet Nekik) !
1986-ban költöztünk ki Szentendrére. Két szép és okos lányunk van: Zsófi, aki rajztanárként ízlésével és nyelvtudásával segít, és Boglárka, aki fotós szakma elsajátítása utána elvégzett egy fazekas iskolát is. Reményeink szerint ő viszi majd tovább a műhelyt.
Marianna 1996-ban felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületbe, 2007-ben egyik alapítója a Szentendrei Kerámikusok Egyesületének, akikkel több közös kiállításon vett részt.
Az ő ízlése és tehetsége határozza meg tárgyaink karakterét, nagy mestere a színeknek és a dekoroknak. Az alapformákat általában én tervezem, de a stílust ő adja.
Az én feladatom a technológiai háttér biztosítása, a magastűzű kemencék készítése és karbantartása, általában az eszközök működtetése. Jól kiegészítjük egymást.
Az elmúlt években munkánkat, elképesztő rajztudásával és fantáziájával Czellár Gabriella segíti, aki a Képzőművészeti Egyetem grafikus szakán tanult. A Mariann által kidolgozott technológiával és Gabi közreműködésével, csodaszép tárgyak készülnek. Remélem sokáig tudunk még együtt dolgozni.
Magas hőfokon égetett porcelán és kőedény használati tárgyakat készítünk, teljes étkészleteket és stílusban hozzájuk illeszkedő kiegészítőket. Gyakorlatilag mindent, amire egy lakásban szükség lehet. Gyönyörű feladat, tele vagyunk tervekkel, pár évig még biztosan nem fogunk unatkozni.
Nagyon jó érzés az a sok pozitív visszajelzés, amit az elmúlt 30 évben kaptunk a tárgyainkat használó "nagyérdemű közönségtől." Sok mélyponton, nehézségen átsegített minket.
Azt gondolom, hogy régen egy tájegység stílusát a kézműves mester és a tárgyait használó közösség, együtt alakították ki. Volt az igény és volt az azt megvalósvtó fantázia és tudás. Ki tudja, talán az internet alkalmas a szétesett kisközösségek pótlására? Én bízom benne, ezért arra kérek mindenkit, aki erre a honlapra feltéved, esetleg fogta kezébe, használta tárgyainkat, hogy véleményével, ötleteivel segítse munkánkat.